2008. december 3., szerda

Tornatermi edzés - jajj de fáj!

Kicsit még mindig szomorú vagyok hogy véget ért a "szezon", de a lógó orr persze nem old meg semmit. Jövőre már KTK-s leszek, és így kézenfekvő ötlet volt hogy elmenjek és kipróbáljak egy tornatermi edzést is az egyesület tagjaival.

Eszti már volt múlt héten, és csupa jót mesélt :) akkor én nem értem rá, de most már igen. Kovát, aki az edzést tartotta már látásból ismertem, aztán ott volt még Ancsa és Zsuzsi ismerősként, Eriknek pedig csak a nevét láttam az F35-ös eredménylistán előtte-utánam. Amúgy meg a csoportban lévők kora átfogott majd három évtizedet, összesen (ha jól emlékszem) tízen futkároztunk a tornateremben.

Abszolút semmi elképzelésem nem volt mi is vár rám, sosem sportoltam még szervezett keretek között. Eszti ugyan mesélte hogy lesz kis futás, némi gimnasztika, de hát ugye a mese mindig rózsaszínebb :) Kis kosárlabdával kezdtünk, ami érdekes volt, 20 éve játszottam utoljára, semmi emlékem nem volt már, örültem hogy a labda nem esik ki a kezemből. Aztán jött a futás, mindenfélével fűszerezve, az ment, a lábammal nincs gond.

Erik egy remek feladatot hozott, egy tájfutó térkép egy részletét kellett megjegyezni, végigmenni egy akadálypályán, majd a végén megkeresni és azonosítani a részletet. Na, ez a feladat a végére beadta a mattot. Amúgy jó kis feladat, és élveztem is, már amikor meghallottam lelkes lettem. Ugrálás pad mentén oda-vissza páros lábbal, pipa. 6 fekvőtámasz ... hmm. Dobbantás és átkelés a szekrényen, pipa. Felülések, so-so. Páros lábbal ugrálás zsámolyok között, pipa. Kis hátizom gyakorlat hason fekve, na ez új volt. Aztán meg jött az észmunka.

Eleinte nem is volt gond, de a második kör után már komoly állóképességben jelentkező problémáim voltak :) egy kicsit javította Kova a felülésem is, "mielőtt eltöröm a nyakam" - mondta. A fizikai fáradtság aztán az agyamat is megtámadta, nehezen ment a térképre koncentrálás. A negyedik körnél már remegett a kezem a fekvőtámasznál, és már kevésbé gyors tempóval ment a visszafutás is. Két körrel később már annyira ziháltam, hogy netovább, ráadásul a parkettán a saját izzadtságomon csúsztam meg :) a 6 fekvőtámasz helyett már 4 is alig ment, az utolsó kör pedig egy örökkévalóságnak tűnt.

Alapvetően tök jó ez a gyakorlat, mert aközben kell gondolkodni, miközben folyamatosan használom el az energiámat. Tökéletesen szimulálva a terepen futás közben fennálló szituációt. Persze, ilyenkor látszik hogy bár azt gondolom, nincs gond az állóképességemmel, de lám, még is van.

Olyan szinten elfáradtam, hogy azt el sem tudom mondani. Harmatos gyenge virágszál módjára vártam volna a megváltást, helyette még jött egy kis nyújtás, és a végén egy kis "szadi" még a karizmoknak. Aztán az "egészségetekre" után következő kosárlabdázást ugyan megpróbáltam, de már nem vittek a lábaim. Így törölközőbe fojtottam a bánatom.

Másnap teljes hadirokkantként éltem, fájt a vállam, a hátam, a belső combizmom, és olyan általánosan gyengének éreztem magam. Visszagondolva az edzésre, hogy egy tízéves kislány minden megerőltetés nélkül 12 kört ment az akadálypályán amikor én csak nyolcat ... :( hjajj, azt hiszem ez nem is igényel több magyarázatot :)

Akárhogy is, de ez jó példa volt arra, hogy 1 óra alatt mennyire jól le lehet fárasztani magam, és végtére is nagyon jól esett. Még akkor is ha komolyabban elkeserítő volt a rossz teljesítményem. Minden szerdán lesz ilyen móka, a tavaszi futásokig elég sok, igyekszem becsülettel eljárni mindegyikre, és kíváncsi leszek, két hónap múlva miként írok majd a szerda délutáni élményeimről :)

4 megjegyzés:

  1. Én mindig ezeket a "térképes" tornatermiket szerettem! Amkor én tartottam az edzéseket évekkel ezelőtt, akkor is mindig vittem valami ilyesmit. Azt vettem észre, hogy márciusban a versenyeken fele annyit se nézek a térképre, mint októberben, vagy novemberben! Így jobban lehetett a futásra stb. koncentrálni. Egyszerűen az agy kap egy taktikát, hogy hogyan jegyezzen meg részleteket, mi az ami fontos, és mi lényegtelen.
    Aztán elkezdtem gyűjteni a skandináv térképeket. Valaki egyszer ki akart dobni egy csomót. Elraktam őket, és a tornatermiken legalább skanináv terepeken edzhettünk.

    VálaszTörlés
  2. Szöget ütött a fejemben, hogy izomlázad lett. Pedig Kova jó levezetést, nyújtást szokott az edzés végére is tenni. Szerencsére másodszor már nem volt izomlázad, de azért szerinem jó, ha tudod, hogy az izomláz nem kötelező része az edzéseknek! Megfelelő nyújtással gyorsabban regenerálódnak az izmaid, nem lesz izomlázad, hamarabb leszel újra azonos, vagy magasabb fizikai szinten, mint edzés előtt.

    Talán, ha kosárlabdázás helyett még egy kicsit nyújtottad volna karod, lábad stb. nem lett volna semmi láz.

    VálaszTörlés
  3. Szervusz kedves Névtelen. Ki is vagy te? :)

    Én is abszolút jó ötletnek tartom a térképeset, például erre a hétre - ha nem lettünk volna betegek - mi vittünk volna Esztivel egy jó kis fejtörőt, de sebaj majd januárban.

    Nekem is hibám még a térképmemória, de talán a jövő évi - immár teljes - szezon végére talán sikerül produkálnom egy kis előrelépést a témában :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves "Egy KTK"-s. Igazán örültem volna ha aláírod a hozzászólásod és nem a névtelenség szürke homályába burkolódzol :)

    Nos, a "dilettáns" jelző a címben csak a tájfutásra értendő az én esetemben, ez azért fontos :)

    Először is nem feltétlen izomlázam volt, sokkal inkább izomfájdalmam. Ami teljesen érthető azután, hogy nagyon régen nem csináltam semmi hasonlót, ezen az edzésen viszont megpróbáltam minden gyakorlatot becsületesen végignyomni.

    Másrészt ehhez semmi köze Kova - amúgy tökéletes - levezetésének, ami nyilván azoknak szól - mint az edzés is - akik már állnak egyféle edzettségi szinten.

    Harmadrészt, bár versenysportot sosem űztem, de sok más területen, főleg kamaszéveimben rendszeresen használtam ki izmaim összes kapacitását, tehát megismerkedtem már ezzel az érzéssel, és tudom is kezelni.

    Összességében: nem volt ám ez olyan tragédia, és nem is lesz, mindössze azon múlik hogy jobban hangoljam össze a mozgásokat és terheléseket az állapotomhoz, és betartsam a fokozatosságot.

    Csak egy adalék, bár ismered Kovát: hát hogy merjem én megmondani neki ha nincs kedvem (erőm?) kosarazni??? :)

    VálaszTörlés

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.