A Hungária kupának kettő, számunkra ígéretes kísérőversenyt is terveztek idén: egy éjszakai futást (amire még Zoli a Gerecsében is felhívta a figyelmem, és nagyon jól tette), valamint a megunhatatlan Mobile-o-t. Így beneveztünk mindkettőre, a kettő között - meg ha már a közelben jártunk - beterveztünk egy kis balatoni pancsolást.
Csütörtök este fél8 körül már a VK-ban toporogtunk, és vártuk hogy lemenjen a nap. A pályakitűzők időben történő visszaérése azt a reményt erősítette meg, hogy a pontok nem vesztek el az égig érő fűben, vagy a tüskés bozótok sokaságában. Mert azt már tudtuk hogy e kettőre, és ezeken kívül egyéb mesterséges tereptárgyakra számíthatunk az éjszakai sprintverseny területéül kijelölt Fenyőfőt övező területen.
Eszti hamar elrajtolt, én pedig kölcsönadtam a lámpámat Rékának egy rövid pályára, nullás indulásra, gondolván hogy 32-re (az én rajtidőm) biztosan visszaér másfél km-ről. De nem így lett. 40 után tért vissza - mint kiderült mert mégis a hosszú pálya térképét markolta fel -, így én az 50-es pót-rajtidőt élvezhettem. Féltem hogy nem lesz már kint elég ember, mivel az utolsó előtti induló voltam a hosszú pályán, de ennek ellenére sok sok fénnyel találkoztam kint.
Az első kis hiba a 8. pontnál jött, én azt hittem előbb mentem be balra, de mint látszik a térképen, később. Visszafordultam támadópontot keresni, ami végül is a völgy vonala volt, és így már meglett a kövecske. Sajnos a 9. is megtréfált, valami nem klappolt az iránytartásommal, és rossz földútra tévedtem, végül is a betonút kanyarjából hosszan támadva lett meg biztosra a pont. Onnan már nem volt probléma, csak a 12. felé menet kellett megküzdenem a derékig érő csalánnal, a 13. pont után begyújtottam a tartalék rakétákat, és szélnél is sebesebben vágtattam az utolsó pontba majd be a célba. Magam is meglepődtem a 36:33-as időmön (futott táv 4,5km), talán 3 perc maradt a pályában a hibák miatt. De azért jó volt látni hogy benne vagyok az első ötben. Aztán ez később a 6. helyre módosult, és így is maradt, 31 indulóból egész szép. És ahogy a célba érkezésnél sejtettem, az utolsó átmenetet nyertem, sőt a befutót is holtversenyben. Esztinek másfél perccel több lett az ideje, de a lányok mezőnyében ez így is simán az aranyérmet jelentette neki.
A másnap délelőtti balatoni fürdőzés, és pár geoláda begyűjtése után visszatértünk a tetthelyre egy kicsit mobilozni. Félelmetes tömeget találtunk a templom mellett, és persze innen már jött is az első gondolat: vajh lesz-e elég térerő e piciny faluban ennyi sok őrültnek? Persze nem volt. A szervezők elmondása szerint 10-12 pár tudott egyszerre futni, egyébként meg várni kellett hogy valaki vonalat kapjon. Mint huszonöt éve a szociban a tárcsázós ikervonalnál. De aztán egyszer csak ez erő velünk lett - és elrajtoltunk.
Én voltam az első futó, mert a taktikánk szerint így jobb. Hogy miért az titok. Rögtön persze ez elején melléfutottam, de csak mert figyelmetlen voltam, így egy jó kétszáz méteres kerülőt raktam az útba. De utána meglódult a szekér, és nem túl gyors, de folyamatos futással, Eszti remek navigációjával 18 perc alatt túltettem magam a 1,8km légvonaltávú pályán. Nagyon gyors váltás után Eszti eredt útnak, de sajnos rögtön az elején a technika ellenünk fordult: elment az erő, és nem hallottuk egymást, másfél perc kellett mire minden helyrejött. Aztán nem sokkal később egy szúrós csalános átmenettel kellett megküzdenie, ami elég idegeskedést szült, utána pedig - talán épp emiatt? - egy 3-4 perces hibát okozott egy kommunikációs félreértés, és némi irányvesztés. Így végül a teljes időnk a 3,7km-en 41 perc lett - és ezzel az első helyre kerültünk. De ekkor még a Laura-Klaus csúcs-ütős páros nem indult el. Így izgulhattunk. Náluk Laura kezdte a futást, és hajszál pontosan akkor váltották egymást amikor mi. Második futóként Klaus veszélyes ellenfél volt, hiszen a puskalábai némiképp gyorsabbak nálunk. De hát - gondoltuk - Laura még félrenavigálhat. De ez a galád számításunk nem jött be, és jó 7 perccel jobb időt hoztak mint mi, így simán átvették a vezetést, mi pedig a második helyre kerültünk.
Mindkét verseny élvezhető, és egyben fárasztó volt, a pályakitűzők és szervezők szerintem nagyon jó munkát végeztek, köszönet érte nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.