Ó ha futni tudnék ...

... de jó is lenne! Na ez nem mint panasz, csak mint kiegészítő gondolat. Nem mondom hogy zsinóron rángattak a pontok között ezen az éjszakai vesszőfutáson, de ha lett volna erő a lábamban, ejjjjj ...

Egészen az átöltözésig tökéletes hangulatban telt életem második éjszakai országos bajnokságának az előestéje. Magamra öltvén ruházatom elemeit a világító eszköz elővételénél sokkszerűen ható döbbenettel konstatáltam, hogy a lámpafej kábelének vége totálisan elnyíródott, és kilóg a bele. Nem is tudom mi volt nagyobb: a harag vagy a pánik. Sietve összedugtam az aksival, aztán félrerántottam a lábam a leeső kő elől: működött. A mindenre jó univerzális szigetelőszalaggal rögzítettem a hibássá vált részt, majd nekiindultam a rajtba. Persze a fejem egyfolytában azon járt, miként történhetett ez, és szinte alig tudtam a rám váró feladatra koncentrálni. Azért este 10 órakor mégiscsak nekivágtam a pályának.

Még itthon a térképnézegetés közben megéreztem hogy az egyes pont a közeli kis kúpnál lesz, nem tévedtem, bár így is túlfutottam picit a dzsuvának köszönhetően. Itt már gyanús volt: ez az egyes zöld? Hát lépni nem tudok benne. Ne mááá! No mindegy. A kettes felé vezető nagy átmenet is kitalálódott itthon, terv szerint körbe útfutás volt. A pont környékén összefutottam az akkora már kellőképp mérges, 10 perce a pontot kereső Zsebével, kis félreértés után kölcsönös segítségnyújtás következett, majd mindenki ment a maga útjára. Akkorra már komoly averzióim voltak a térkép és a terep egyezőségét, valamint a zöld színek tartalmi mondanivalóját illetően.

A négyes pontra tett nagy kerülő (irányvesztés) volt a saját értékrendem szerint felróható egyetlen nagy iránytévesztési hiba, az összes többi pontnál a gyér tempó, illetve a gyakori tájékozódás és tervezés miatti lassítások és megállások vitték csak az időt. Ezért aztán jogosnak érzem a címben felvetett gondolatot: ha mindeközben annyi erőm van, mint mondjuk az idei tavaszi boróka első napján volt, jó húsz percet javíthattam volna az időmön. No de még egyszer hangsúlyozom ez nem panasz, csak egy kis játék a gondolatokkal ...

A vége felé a 17-es előtt nem sokkal a széles egyes zöld töbörben utolért Gyimesi Zoli (ezen a ponton mélyen megtiprásra került emberi méltóságom, miszerint Zoli 28 perccel utánam indulva befogott), gondoltam na most már nem engedem el, és a döntést Ő is helyeselte. Ám kommunikációm, miszerint pontosan tudom hol vagyunk, nem volt sikeres, én rögtön balra (északra) akartam a ligetesbe futni, és onnan támadni, végül Zoli vezetésével egy jó nagy kerülő lett a vége. Sebaj. Aztán Zoli bekapcsolt még 2 rakétát (de honnan? könyörgöm, honnan??), és a 18-as felé menet a szántástól elhúztunk fel a hármas-zöld dzsukeros kis kúpra. Ott aztán dupla görcs mindkét lábamba, hagytam Zoli hadd menjen, én pedig irányba vettem a pontot. Innentől már szó sem volt futásról, örültem ha a következő lépések fájdalom nélkül teltek.

A célba kocogva egy furcsán kettős érzés volt bennem: egyrészt bántam hogy ilyen libafos erőm van, másrészt örültem, hogy ezen az általam kiemelten nehéznek titulált pályán egészen normálisan végig tudtam vergődni. A célban miután magamhoz tértem (ehhez két zsíros kenyér, és fél lityó cola kellett - ez utóbbit ki tudja mikor ittam utoljára) beszélgetésbe elegyedve a túlélőkkel vegyes véleményeket kaptam. Volt aki szerint tényleg egy nagyon nehéz terepről/pályáról volt szó, volt aki szerint átlagos volt. A fontosabb kategóriák fantasztikus győztes idejei azt mutatták, hogy tényleg nem egy lehetetlen feladatot kaptunk. De hát az olyan egyszerű halandók mint én, ezt másképp élik meg.

A 9,6 km-es pályán végül 13 km-t futottam, 123 perc alatt. Így a 18. helyet értem el, 24 indulóból, 21 beérkezőből, a győztes idő 70 perc, a leghosszabb 142 lett. Egyebek iránt ezúton üdvözlöm az idei ÉOB szervezését: remek versenyközpont, jó kommunikáció, extra szolgáltatások (on-line közvetítés, speaker), és persze jó terep. A pályáról és a térképekről alkotott véleményem pedig feljebb. Jövőre újra nekifutok, remélem akkor már szó szerint.

Postás éjszakai 2011

Éjszaka futni jó, ezt nem győzöm ismételgetni. És éjszaka még kocogni is jó - pláne enyhén csepegő esőben térképtasak nélkül, hmmmm, a tájfutás esszenciája :)

Egy évvel ezelőtt, itt, Tatárszentgyörgy közelében szintén a Postás Éjszakai nevű mókázás közben történt az az ominózus eset, amikor is mindkét lábam kötésben végezte az éjszakai ügyeleten: szög(ek)be léptem a pályán. Ám nem volt kérdés, hogy ettől függetlenül visszajövök ide. Az értesítőből kiderült hogy a főút másik oldalán leszünk - ugyan ebből nem egyenesen következik hogy ott "szögtelen" a terep, de rettegjen a nyavalya. A HOB után jelentős leengedés történt, az edzettségi szintem a nullát közelítette, így az egyetlen elvárás a jó tájékozódás volt - semmint a sebesség. Pedig várhatóan gyors pályára készülhettünk.

Az én sorsomat 6,7 km-ben állapították meg, a rajt egy percében átnézve a térképet nagy borzalmat nem láttam benne. Ennek ellenére nem sokkal később az egyes pontról valami egészen meglepő irányban futottam ki. Ott még nem is tűnt olyan vészesnek a tévesztés, itthon a térképre rárakott útvonalon lepődtem meg nagyon. Hát ez van kérem, a sötéttel vigyázni kell. Egyébként szépen mentek a dolgok, némiképp frusztrált az aránylag alacsony maximum sebességem, de az éjszaka finom illatai és a fénycsóvában tájékozódás hangulata kárpótolt, így vidáman és magabiztosan döcögtem pontról-pontra. A hetesnél kis megtorpanás történt, sehogy sem akart meglenni a csúnya jellegfa. Másodszori támadás után végül a nyolcasról való visszafutás segített. Utolsó hibaként még a 10. pont utáni nagyobbnak tűnő kerülőt említhetném, de őszintén mondom: tudtam hogy merre megyek, csak igyekeztem futhatóbb részeket keresni.

És ezen a ponton el is érkeztünk oda, hogy szóljak pár szót a térkép tartalmáról. Amin kétszer is totál ledöbbentem, az a 4-5 illetve 9-10 átmenetekbe is érintett tisztásnak jelölt terület. Láthatóan oda is és vissza is ugyanazon a kis szakaszon futottam, ami a térképen tök sárga. Tehát tisztás. Kellett volna hogy legyen. Ehelyett majd kiverték a szemem az ágak, és kétszer is majdnem orra estem, szintén a fákban. Odafelé meg is torpantam, hogy ejha, nem tudok térképet olvasni? De aztán visszafelé láttam hogy a hiba bizony nem az én készülékemben van. Hasonló eltéréseket fedeztem fel a 7. pont körül, és a 10 pont után. Persze nem egy tétverseny volt, kis esti bohóckodásba beleférnek ezek a pontatlanságok, de azért pl. a RouteGadgeten is látszik hogy a 7. pont körül sem csak én keveregtem :) No de sebaj, ettől még élveztem hogy újra térképpel a kezemben nyargalhatok az erdőben. Mert az mindig jó. A teljes futott táv 9,2 km lett, 65 és fél perc alatt, ez a 10 fős mezőny 8. helyét jelentette.