Hirtelen ötletként Ádámkánk - egyébként jól sikerült - orvosi vizsgálata után elugrottunk megnézni az épp aktuális 3sz viadalt. Na jó, nálam pont volt futócucc is.
És amíg én kicsit punnyadtan bukdácsoltam a hosszú pálya 29 pontja között, addig Eszti magára kötötte hét és fél hetes kisfiunkat, majd elindult begyűjteni a rövid pálya pontjait. A hegyoldalban végrehajtott hullámvasutazás, homokozók és mászókák kerülgetése, sőt a lépcsőkön baktatás sem tudta kizökkenteni álmából a kislegényt, így tizenhat dugókacsippantás és 50 perc elteltével a hős Anyuka megérkezett még mindig durmoló csemetével. És láss csodát: ezzel az idővel a 24. helyet foglalták el a 32 induló között. Ez azért nem semmi!
Mindeközben hős apuka különösebb erőbefektetés nélkül lengedezett a délutáni melegben, izzadva a turisták között, akik közül páran a "kompetésőn, he?" kérdéssel fordultak utána, látva a tájidegen mozgáskultúrát, és a feladathoz képest indokolatlanul szigorú arckifejezéssel végrehajtott térkép-terep egyeztetését. Egyébként pedig meg kell dicsérjem a pályakitűzést, tetszett a kegyetlensége és rafináltsága egyaránt, bár ne lettem volna ilyen gyengécske. Kicsivel több mint 43 perc után be is érkeztem a célba, két ponton két perc hibát hagyva a tájékozódásomban. Aztán a pár nappal később kikerült eredményeken meglepetten láttam hogy a 42 fős mezőny 7. helyét csíptem meg. Úgy látszik még tart az előző bejegyzésemben is taglalt "B döntős szindróma" - vagy egyszerűen csak mindenki punnyadt volt a kezdődő nyári melegben.
Gratulálok a gyerekhez!
VálaszTörlésSziasztok.
--
modrudi