2012. szeptember 24., hétfő

Kalocsa Kupa 2012 - Na VÉGRE!

Négy évvel azután hogy elkezdtem a tájfutást, úgy fest mintha valami apró változás mutatkozna. Vagy csak szerencsém volt. Ki tudja.

Egy biztos: ez a mostani hétvége, a Kalocsa Kupa igazán nagyon jó emlékként, és példaként marad meg bennem. Mert az, amit ebben a két napban műveltem, végre - szerintem - igazi tájfutásnak nevezhető. Persze az is igaz, nagyon sok olyan körülmény volt ami abszolút kedvezett: nagyon jó helyszín (imádom az alföldi pályákat), jó térkép jó pályákkal (a szervezők erre garanciák voltak), és egyébként nekem is teljesen tökéletes kedélyállapotom volt (más az amikor már egy család szurkol az embernek). Az eredmény pedig meglett: mindkét nap egy-egy jó futás, a végén egy jó eredménnyel.

A szombati nap középtáv várt minket, mivel 21Br-be neveztem, mindössze 4 km-es pályával, 11 ponttal. Nagy lelkesedéssel vágtam neki a pályának, ügyelve arra hogy a kezdésben ne bakizzak, biztos ami biztos még a kis kúp szélét is érintettem :) de hát be kell melegedni. A 2-3 átmenetben kezdtem el érezni a terepet, és azt, hogy a tájolómon (iránytartáson) kívül a domborzat még az ami nagyon beszédes és nagyon sokat segíthet. Igyekeztem kitartóan és tempósan futni, az útvonalamon látszik hogy voltak ugyan kisebb bizonytalanságok, de azért szépen jött minden. Sokat segített a növényzet is, különösképp az erdők. A 9. pont felé vétettem egy komolyabb hibát, eleve teljesen feleslegesen felmásztam a kúp tetejére, onnan ráadásul (hiába néztem körül fent) rossz irányba jöttem le, majd kicsit belassulva kóvályogtam utána az erdőben mire végül helyre raktam magam és a pont irányába fordultam. Aztán a 10-11 már nagyon könnyű volt, igyekeztem ahogy csak tudtam megnyomni a végét, jól kifutva érkeztem a célba. 30 perc körülire vártam a befutást, a pálya közben nem néztem az órámat. A tényleges időm 27:30 lett (4600 méter tényleges futás után), amin meg is lepődtem, reménykedtem is hogy ezzel beférek az első ötbe, de sajnos nem így lett. Nagyon erős volt a mezőny, így csak a 7. hely sikerült a 24 beérkező közül. Azért ez jó érzés volt.

Így aztán vasárnap hatalmas lelkesedéssel vártam az igencsak kései (115) indulásom a normál távon. De abszolút nem bántam hogy teljesen a végén megyek (szombaton is így volt), jó az ha nem kell kerülgetni senkit, nem zavarnak egyéb pontfogások, szépen tehetem a dolgom pontról-pontra. A rajt helyszínéből és némi információgyűjtésből kiindulva arra vártam, hogy technikásabb terep lesz, ezért az elején igyekeztem nem elrohanni. Az 1. pont itt is olyan lett mint szombaton, biztos ami biztos jól körbenéztem a környékén. :) Aztán meglódultam, tempóra kapcsoltam, és a 13. pontig mintha zsinóron húztak volna, így utólag az útvonalamat nézve most sem csinálnék semmit másképp. Aztán valószínű itt jöhetett ugyanaz az elfáradás mint előző nap a 9. pont előtt. A 14. felé menet az útról letérve a kis gerincet megkerülve oldalazva akartam felhúzni a túloldalára megkeresni a kis völgyet, de elvétettem a dolgot, nem éreztem jól a magasságot, így sajnos lett egy kis megállás, toporgás, keresés. Persze csak körön belül, de akkor is jelentős hiba. Utána nagy bosszúsan, de amilyen gyorsan csak lehetett az utolsó két pont megfogása után rohantam a célba. A végén a mély homokon átfutás, az utolsó kis domb és a befutó nagyon kifullasztott, de megérte. Éreztem hogy sikerült jó időt jönnöm, és tényleg így volt. Az 5.3 km-es pályán 6 km-t futottam, méghozzá 35:09-es idővel. A tényleges távot nézve ez 5:53-as km átlag, amilyen jót még soha nem futottam semmilyen versenyen terepen. A vasárnapi eredménynek köszönhetően az összetettben is előrébb léptem egy helyet, így a 22-ből a 6. helyen végeztem a Kalocsa Kupán. 

tényleg elfáradtam

Abszolút jónak értékelem a helyezést, tekintve hogy milyen nevek előztek meg, és milyeneket hagytam magam mögött. Remélem a bevezetőben írtak közül az első igazolódik be, és ez nem csak véletlen volt. Én abszolút úgy érzem hogy tudatosan raktam magam oda mind fizikailag mind szellemileg ezen a hétvégén, és bár komolyan kielemezve a pályákat látszik, hogy szombaton 2-3, vasárnap kb 2 perc maradt benne a kóválygások miatt, de a régóta rám jellemző ügyetlen kapkodások, és indokolatlanul csiga tempó abszolút elmaradtak. Remélem hogy következő nagy versenyeken, nehezebb terepeken, komolyabb távokon is tudom majd hozni a jobb formámat.


Bookmark and Share

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.