Hiába, no, így közel öt évvel az indulás után, még a legfrissebb bejegyzésekben is valósághűen kidomborodik a blog címének igazságtartalma: a dilettantizmus.
Vagy akár mondhatnám azt az életből egyébként jól ismert alapigazságot is, hogy ha valami elkezd jól működni, akkor valami más meg biztosan elromlik. Átültetve a hétvégén történtekre: most, hogy már jól (legalábbis az eddigiekhez képest sokkal jobban) megy a futás, hirtelen elfelejtem hogyan is kell futás közben tájékozódni. Pedig ez egy nagyon szuper kis középtávú OB volt, jó terepen, jó térképekkel, jó pályákkal, és az egyéb körülmények is megfelelőek lettek volna.
Vígan is kezdtem a nyargalászást a terepen a selejtező pályájával, mindenféle presszió nélkül, átadtam magam a futás élvezetének. Az 1. pont kicsit mellécsúszott, de nem volt olyan vészes, aztán a 2. után a jó ég tudja miért hittem hogy fentről jobb kerülni. Eleve több szintet vettem így fel, ráadásul simán elindulhattam volna a 3. pont felé, az út majd szépen felfog, utána meg ott a domborzat. A rövid 3-4 átmenet után az 5. felé ugyanez igaz: elég lett volna egyenesen futni, a jelleghatár és a domborzat együtt tuti elkap, de mindegy, végül is belefér, ha a kerülővel voltam biztosabb magamban. A 6-7-8-9 ismét jól sikerült, aztán megint defektes lett az agyam. Nem is értem, miért nem vállaltam be keletnek azt az alig több mint 100 m-es átvágást az 1-es zöldön, miért kellett jelentős szintvesztéssel akkorát kerülnöm. Csak itt biztosan elszúrtam 3 percet. Utána a 10-11 kerülője már szerintem megint belefért, így legalább tempósan futottam és biztos voltam a pontfogásban, aztán pedig a maradék pontok begyűjtése után hamar a célba értem. De a négy bakim 6-8 perces plusz idejének köszönhetően siralmas 45 percet jöttem a 4,4 km-es pályán, ami persze már csak a "B" döntőre lett elég. Pedig nem volt ez nehéz, csak hát fegyelmezettebbnek kellett volna lenni, és jobban figyelni. Úgy fest, ez a védjegyem, a hibázás, a rossz döntések, ilyen egy dilettáns tájfutó :)
Érdekes még megjegyezni a selejtező felépítését: A rajt 2,5 km, még a célból vissza 1,2 km volt az út, tehát mindent egybevéve 9 km körüli testmozgást okozott a délelőtti futam. A délutáni 1,7 + 4 km-t beleszámolva és összeadva már majdnem egy HOB távnál tartunk :)
A döntőre jó kései rajtidőt kaptam, ami jó volt mert enyhült a hőség, ez utóbbival párhuzamosan viszont megsokszorozódott a tevékenykedő szúnyogok száma. Még a rajt felé vezető úton begyűjtöttem vagy 10 csípést. Erik két perccel előttem indult, így volt motivációm, meg hát amúgy is: ha már eljátszottam a rendes döntőbe kerülésem, akkor legalább itt a maradék lehetőségben bizonyítsak már valamit. Ahogy várható is volt, közepesen nehéz pályát kaptunk, a kövekkel teleszórt hegyoldal nehezítette kicsit a végrehajtást, de úgy látszik a délelőtti bemelegítés után most már kicsit fegyelmezettebb tudtam maradni, és egészen magabiztosan lavíroztam a sziklák és átjárók között, nem hagytam magam eltéríteni a saját elképzeléstől, és sikerült mindig tévesztés nélkül a pontra jutni. Eriket a 4. pontnál értem utol, a 10. pontig nagyjából együtt mozogtunk, bár többnyire én voltam elől. Aztán leléptem, hogy a végét még egy picit megtoljam - sosem lehet tudni, hátha 1-2 percen múlik. Sejtettem hogy az élbolyban végzek, de azt nem hogy a legelején, bár a 37 perces idő ezen a terepen nem volt rossznak mondható a rövid, 3,8 km-es pályán. Így utólag nézve talán csak a 7-8 átmenetet csináltam csúnyán, inkább kerülni kellett volna mint átmászni, de hát volt még erő, meg így jó támadópont is.
Összességében azt a konzekvenciát vontam le, hogy ha akarok, tudok figyelni, csak nem igazán jövök rá, mi az a kapcsoló ami ezt váltja, és miként tudom azt kezelni. De hát végül is mindegy, a lényeg hogy szép erdő, jó levegő, és futás: jól érzem magam és kész :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.