Van egy szemlélet, miszerint a gondolatoknak teremtő erejük van. Nos, ebben én is hiszek, és volt is már rá számtalan példa az életemben. A tájfutásban ezt azonban még nem sikerült érvényesítenem :)
A naptári év mindig utolsó megmérettetése a normál távú bajnokság. Ahogy az idei rendezvény szuper sztár szpíkere, Szlávik Zoli mondta, a bajnokságok királya, csúcsa (vagy valami ilyesmi). De természetesen ez nem az én szintemre igaz. Én csak jól érezni magam járok ilyesféle rendezvényekre. Ehhez minden adott is volt: igazán jól szervezett, jó terepen jó pályákkal megrendezett verseny volt a hétvégén Salgótarján szélén.
A selejtezőt szokás szerint elrontottam, ismét nem sikerült az "A" döntőbe jutás. Lehetne magyarázkodni, de felesleges. A rám jellemző kapkodás, figyelmetlenség volt az ok most is, mint már oly sokszor. Egyetlen ésszerű indoknak az látszik, hogy régen volt térkép a kezemben, de ezt cáfolandó hogy a pálya elején, amíg aránylag fegyelmezett tudtam maradni, nem jöttek hibák. Tehát külső okok kizárva, csakis rajtam múlott. Este aztán dilemmáztam is hogy érdemes-e visszamenni B-döntőzni, de aztán meggyőztem magam hogy jól tettem.
Vasárnap sokkal kellemesebb időjárás fogadott minket mint előző nap, a rajtba vezető két km-t szépen komótosan sétáltam végig, indulás előtt melegítettem be fent. Érdekes volt a rajt helyszíne, enyhe emelkedőn kezdtünk, ami sokakból meglepődést váltott ki, nekem kimondottan tetszett. A rajt után először egy kerülő utat gondoltam az egyes felé (felülről), de aztán ezt elvetettem, gyorsan bevágtam az erdőbe, és gerinc mellett leereszkedtem az alsó útra hogy lentről támadhassak. Bejött. A pihentető 2. és 3. pont után a 4. felé az út mellett döntöttem, de sajnos későn, már majdnem a hajtűkanyar előtt vettem észre hogy le kellett volna ugrani az alsó kisebb útra. Plusz a gerincen leereszkedésnél egy völggyel odébb csúsztam, de ezt aránylag gyorsan (?) észrevetettem és korrigáltam. Az 5. és 6. pontok nem jelentettek kihívást, a 7. egy tipikus útvonalválasztás volt. Szerintem - utólag visszanézve - nem volt rossz a tervem. A szintező úton gyorsan haladtam és kikerültem a kettes zöldet. A kúpon átvágás is jó volt, igaz, itt fennakadtam egy szamócásban, talán még északabbra kellett volna húznom. A tisztás utántól pedig az út és a völgy jól megvezetett. A 8. felé iránytartással mentem, majd átbukdácsolva a vízmosásokon tempóra kapcsoltam az úton. Most jól jöttek a futóedzések, az emelkedőn sem lassultam. Az útról balra levágás azonban nem saját ötlet volt. Igazság szerint ki akartam menni tisztásig, de a térképen jelölt irányhoz képest teljesen más irányba ment az út. Plusz jött valaki aki bátran bevágott az erdőbe, és ránézve a térképre nem tűnt rossz ötletnek. Követtem. A vízmosás után a tisztás előtt volt egy fél perc bozótharc, de utána már simán ment minden, egészen a pontig. A 10. megint pihenés volt, aztán következett a mai futás egyetlen hibája. Az is azért mert a gerincen hirtelen felbukkant sok ember, ki erre, ki arra, ki ezt mondta, ki azt, én pedig elfelejtettem az aranyszabályt: csakis a saját fejem után. És a jelleghatárt sem tudtam jól értelmezni. Itt biztosan minimum egy perc benne maradt az átmenetben. Aztán a vége már könnyen ment, a kis metsződés után igyekeztem meglódulni és behozni amit lehetett.
Végül a "B" döntő (futottak még kategória) második helyét szereztem meg, és ami a bosszantó, alig több mint egy perc hátránnyal. Az a fránya 11-es pont. Grrrrrr. Sebaj, azért így is jól esett, és egy kicsi kárpótlást is adott ez a futás a szombatiért. A szervezők előtt pedig le a kalappal, számomra ez a szervezés és rendezés tökéletes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.