Bár úgy ment volna egy héttel ezelőtt az ONEB selejtezője, mint most Zircen a Veszprém megyei normál távú bajnokság futama. Ez utóbbi mindenesetre egyfajta kárpótlás is volt az előbbiért.
Gyönyörű őszi idő, ragyogó napsütés, szélcsend, és kék ég várt minket Zircen. Ehhez képest viszont kevés ember, bár ez a megyei (regionális) bajnokságoknál (tájfutó rendezvényeknél) gyakran így van. A rendezőség engedett azon kérésünknek, hogy Eszti az elején én pedig a végén kapjunk rajtidőt, így a váltott gyerekfelügyelettel mindkettőnknek lehetősége volt rajthoz állni. Az én kései indulási időmre persze még így is rá kellett kérni egy kis türelmi időt, de szerencsére a rajt személyzete kedves és türelmes volt.
Az 1 km-es rajtba vezető emelkedős utat kocogva tettem meg, mintegy bemelegítésként, a rajtban is csak annyi megállást tettem amíg az órám magára talált, és az egy perces térkép nézegetési időt nem kihasználva rögtön neki is láttam a pályának. Induláskor 45-50 perc közötti időt tűztem ki magamnak. Az egyes pont felé egy hosszú úton futással kezdtem, így volt idő áttekinteni mi is vár rám. Azt állapítottam meg, hogy pár iránymenettől eltekintve a könnyű domborzat miatt mindenképp a futáson, a tempón lesz a hangsúly. Így hát igyekeztem megtalálni az optimális ritmust. A 3. pontig nem is volt hiba, utána egy kisebb útvonalválasztás következett, amit a lejtőn ereszkedve igyekeztem kitalálni. Végül azt döntöttem hogy a sziklás gerinc bal oldalán húzok fel. A mászás közben azonban megváltoztattam a tervem, ráadásul - valószínű az erőkifejtés okozta fél-agyhalál miatt - nem is túl előnyösen, plusz még mellé is húztam. Így egy felesleges kerülővel, igaz, az útvillából támadva biztosan értem el a 4. pontot. Az 5. és 6. sima ügy volt, a 7. felé lehettem volna bátrabb, és a patakvölgyön való átkelést kicsit keletebbre is megtehettem volna. A következő két pontnál egy-egy kisebb bizonytalanság csúszott be: az elsőnél alámentem (de még épp körön belül), a másiknál pedig feleslegesen leestem az alsó útra, és onnan is bizonytalanul vágtam fel. Ezeknél sajnos biztosan benne maradt 1-2 perc. Aztán az utolsó emelkedőt is letudva meglódultam, jöttek a pontok, elértem a házakat, próbáltam még tartani az iramot a végén is, és így a célban épp hogy csak egy kicsivel csúsztam ki a 45 percből. A bizonytalanságok a tempómmal nélkül simán hozható lett volna ez a pálya 42-43 perc alatt.
Minden jó ha jó a vége, valószínű ez volt a szezonzáró verseny - már ami az erdőket illeti. Mert november végén várnak Bócsán a borókák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.